Tehát, most, hogy egy hónapja nyíltan van a blog, itt az ideje valamit kitenni rá, ámbár a menüpontok már készen vannak, becsempésztem egy-két dolgot ^^ És amúgy hálásan köszönöm a feliratkozókat, hiszen még semmi sem volt az oldalon <3
De előtte tisztáznunk is kell pár dolgot, mind például a frissítések, amik nem nagyon gyakran leszek, próbálom tartani a dátumaimat, már ahogy sikerül, mert az magamnak is egy határ, de ezt szeretném nagyon kidolgozni (végre valamit...) úgyhogy havi rendszerességgel fog érkezni rész, ámbár érdekesség, leírás lehet előbb, kitudja? Először próbáljuk így meg, ha sikerül gyorsabban, akkor gyorsabb leszek ;)
Nem is rizsázok tovább, a következő rész érkezése elvileg február 25-26.-ai hétvégén várható! Remélem tudjuk együtt építeni a világot, hideg-meleg jöhet, csak segítetek vele ;)
Jó olvasást! :)
× × × × × × × × ×
Ha meg akarsz érteni valamit, figyeld a kezdetét, és kövesd a fejlődését. - Arisztotelész
Apró fénypászmák, villanások,
majd az elsötétült képernyők élettel teltek meg. A színek megelevenedtek, a
vonalak formákká álltak össze, ahogy a hangszórók is recsegve-ropogva
igyekeztek hangot adni. Az alapzaj azonnal lecsökkent, az eddig egyaránt
boldog-boldogtalan hangulat szinte megfagyott.
A hat órás híradó. Igaz, már
senki sem tudná megmondani a fényviszonyokból, hogy valóban ennyi lehetett az
idő, mivel az egekbe magasodó épületek, megszámlálhatatlan mennyiségű repülő
járművek, a gomolygó füst és a szintenként változó, egyre hatalmasodó cső-, és
csatornarendszerek elhomályosították a napot. Fénye nem ért le a talajszintig, sőt,
csoda, ha elérte felülről az első negyven szintet.
A Föld már régóta nem az, ami pár száz évvel ezelőtt, mikor erdők, mezők, hegyek, tavak tarkították felszínét. Szépen-lassan a táj beépült a kolosszális, egyre növekvő városokba, míg végül már csak egy hatalmas város maradt. A Föld nem csak egy bolygó, egy világ, hanem a Város is. Az egyetlen hely az emberiség számára… Persze, próbálkoztak bolygókkal, főképp a Marssal, de bármeddig is tartott ott az élet, mára már elenyészett. A forrásait oly mértékben kihasználtuk, csak, hogy életben tartsuk a mi kis parányi, valaha zöld és kék bolygónkat, hogy a többit észrevétlenül megöltük. Alig kaptuk fel a fejünket, és máris csak a mi planétánk maradt meg.
A Föld már régóta nem az, ami pár száz évvel ezelőtt, mikor erdők, mezők, hegyek, tavak tarkították felszínét. Szépen-lassan a táj beépült a kolosszális, egyre növekvő városokba, míg végül már csak egy hatalmas város maradt. A Föld nem csak egy bolygó, egy világ, hanem a Város is. Az egyetlen hely az emberiség számára… Persze, próbálkoztak bolygókkal, főképp a Marssal, de bármeddig is tartott ott az élet, mára már elenyészett. A forrásait oly mértékben kihasználtuk, csak, hogy életben tartsuk a mi kis parányi, valaha zöld és kék bolygónkat, hogy a többit észrevétlenül megöltük. Alig kaptuk fel a fejünket, és máris csak a mi planétánk maradt meg.
– Tisztelt Hölgyeim és Uraim! –
harsant fel egy hang. Rekedtes, talán a hangszórók miatt is, de ennyiből is meg
lehetett állapítani, hogy már pedig férfiről van szó, amit végül a képernyő is
megerősített. Hogy robot-e vagy sem? Azt viszont már nem lehetett eldönteni. A
mostani technológia sok mindenre képes volt, amit az emberiség ki is használt.
Markáns arc jelent meg, szeme enyhén világított a kontaktlencse miatt, mely nem volt meglepő. Az emberiség kilencven százaléka viselt már kontaktlencsét. Barna haját, mely festett lehetett élénksége miatt, és mert a tövénél kissé szürkült, két oldalt enyhén felnyírták. Ezen kívül elegáns ruhakombinációt viselt, mely minden férfiból úriembert varázsolt egy pillanat alatt: fehér ing, sötét öltöny, kék nyakkendő.
Markáns arc jelent meg, szeme enyhén világított a kontaktlencse miatt, mely nem volt meglepő. Az emberiség kilencven százaléka viselt már kontaktlencsét. Barna haját, mely festett lehetett élénksége miatt, és mert a tövénél kissé szürkült, két oldalt enyhén felnyírták. Ezen kívül elegáns ruhakombinációt viselt, mely minden férfiból úriembert varázsolt egy pillanat alatt: fehér ing, sötét öltöny, kék nyakkendő.
– 2561. május 8-a. A hat órás hírek következnek. – A városban minden szabadtéri képernyő felizzott, csatornát
cserélt, ahogy minden monitoron, számítógépen, laptopon, csuklón hordozható
kijelzőn is ez a kép villant fel. Minden munka megállt ideiglenesen, ami nagy dolgot
jelentett. Vagyis hogy a mostani hírt mindenkinek látnia kell; rémisztő, hogy
valaki ennyire a kezében tartja a médiát. Csak kérnie kell és voilá, mindenhol
azt adták le, amit akart.
– Pár órával ezelőtt egy
holttestet találtak a százötvenkettedik szinten, Kanada körzetében. – A látvány
változott, egy hullára közelített rá. A skarlátvörös vér mindent beborított,
mintha valakinek az lett volna a legnagyobb szórakozása, hogy öntögesse vödör
számra. Garantáltan elment tőle az ember étvágya. A fehér test és a vörös
folyadék hátborzongató kontrasztot alkotott egymás mellett. Talán az áldozat
egy férfi lehetett, de a raszta haj
miatt nehezen lehetett beazonosítani. Furcsán hosszanti vágások
látszódtak félig meztelen testén, mintha csak valaki a csontváz-rendszert véste
volna valaki a bőrébe egészen a kibukkanó csontokig. Szemét kiszúrták, ajkát
még szélesebbre vágták, ahogy orra helyén is csak egy csonk maradt, füléről ne
is beszéljünk, aminek cimpájával a szemét takarták le. Borzadály rítt le a
felismerhetetlen arcról. Többen szájuk elé kapták a kezüket, vagy gyermekeik
szemét takargatták, míg egyesek a látványától kiadták a gyomruk tartalmát az
utcán. A vörös vér már megalvadt körülötte, így csak foltokban lehetett kivenni
a betonon lévő nyomokat, melyek valószínűleg az áldozat vergődésére utaltak
utolsó pillanataiban, bár kitudja? De a legkivehetőbb, amire azonnal
ráfókuszált az ember, ha nézte az áldozatot, az egy szimbólum volt a férfi
lapockáján, mely még így oldalra fektetett pozícióban is élénken felismerhető
volt. Egy
fekete tenyértetoválás, melyben egy hatalmas, díszes R betű terült el a kubikus
vonásokat megőrizve, ami már nyílt titok volt, hogy a Ragnarok csoport jelképe.
Csakhogy a mesterien precíz, szép bőrrajzot valaki teljesen elcsúfította. Az
egészbe belerondított egy omega jel, mely kissé sietős, kapkodott, pontatlan
vonalakkal volt a bőrfelszínbe vésve, de tökéletesen ki lehetett venni. Az
egyik oldalon nagyon megcsúszott az alsó talpa. Vajon az áldozat élve kapta
ezeket a szörnyűségeket? A gondolat okkal merült fel, bár azzal is együtt járt,
hogy a gyilkos ügyetlen volt, csak hogy utóbbira kevesebb a valószínűség…
– Mint ahogy a képen is
látható, egy Ragnarok tagról van szó. –
A kép a tetoválásra közelített. – Remélhetőleg az utolsóról. – Megint változott
a kivetítés, ahol egy lista futott végig a nevekkel, arcképekkel – volt
közöttük nő és férfi egyaránt –, és most ott villogott pirossal az új a
legalján, ami bekerült, az ötszázharmincadik.
– Az ellenállás kezd kifulladni, a mostani áldozat Charles Croix volt,
egy zenész. Az Omega lecsapott – fogta rövidre. Nem kellett magyarázkodni,
mindenki tudta vagy legalábbis sejtette, hogy ki is az az Omega. Fegyver, katona,
gyilkos. Senki sem látta még; nem lehet tudni, hogy nő vagy férfi, egyáltalán,
hogy mi a neve. Még senki sem élte túl a vele való találkozást. Ő az Omega.
Egyszer valaki neve a kezébe kerül, az garantáltan halott. Tökéletes munkát
végez, sosem hibázik és brutális. Méreggel, fegyverrel, puszta kézzel fél perc
alatt kivégzi áldozatát. Ha kell, akkor nyilvánosságra hozza, ha nem akkor a
test sosem kerül elő. Azt mondják, hogy maga a megtestesült démon, míg mások
szerint egy robot, de valakik azt híresztelik, hogy kísérleti patkány a kiváló
képességei miatt. Persze, már többször is megkérdőjelezték létezését, de valaki
mégis sorra gyilkol logikátlan sorrendben. Ki tudná ezt megmondani?
– Őfelsége óvatosságra int
mindenkit, bármi gyanúsat észrevesznek, azonnal értesítsék a Központot. A béke
mindenkinek fontos – zárta is le a hírrészletet. Nem kellett húzni-vonni, a
képek magukért beszéltek, melyek mutattak egy s mást a holttestből, mint
például a fogakba vésett csíkokat, feldarabolt ujjakat és a rengeteg, de
rengeteg vért. Mesterien kamerázták, hogy a nézők és az egész világ féljen,
elborzadjon. Volt is mi miatt.
– A százötödik szinten,
Spanyolország körzetében kigyulladt egy étterem. – A hírek tovább pörögtek, de
most már a csatornák váltottak. A továbbiakban nem volt kötelező nézni. Az élet
és munka újra megindult. A képernyők változtak, az emberek megindultak, a gépek
aktiválódtak, a moraj felerősödött. Úgy tűnt, hogy erre a pár fagyos percre még
az idő is meg-megállt, félt tovább vánszorogni a maga tempójában. Ugyan, a
hangulat nyomott lett, de csak másodpercekre volt szükség, hogy az emberiség
felocsúdjon, váltson, élje tovább mindennapjait.
Közben senki sem vette észre az
egyik kiugró háztetőn meghúzódó alakot, aki egy kéménynek dőlve nézte az egyik
fényes képernyőt a sokadik magassági szinten. A kémény már jelentette azt, hogy
a házak kezdenek fogyni, van kilátás, van lehetőség normális
szellőzőrendszerekre, kéményekre, amit csak az előkelők engedhettek meg
maguknak. Egyszerű a rendszer, a pénz beszélt.
Arca nem látszott, direkt úgy vetette magára
feketecsuklyás ruháját. Kezében gépfegyvert szorongatott, és csak apró
fejrázással jelezte nem tetszését, miközben a híreket leste kíváncsian.
Rongyokba csavart tenyerét kinyitotta és három bogárszerű valami bújt elő
belőle, alig lehettek egy centi nagyok. Fényes, fémpáncéljuk kéken derengett,
ízelt lábaikkal megtámaszkodtak, miközben kinyitották szárnyaikat, melyek
azonnal színt váltottak, mintha csak beolvadnának a kaméleonhoz hasonlóan,
közben ciripelő hangot adtak ki. Talán, hogy készen vannak, de külső szemlélő
nem értette volna. Ez a közös jelrendszer csak négyük számára volt a napnál is
világosabb.
Az illető a karján három nevet ütött be az egyik karperecébe, ahol az arcképek gyorsan váltogatták egymást – két nő, egy férfi –, majd a bogarak felzümmögtek. Elhajította őket a koszos sötétbe, miközben mélyen beszívta a füstös levegőt és szája elé helyezte maszkját. Ennyi elég is volt a tüdőmérgezésből.
– Menjetek! – suttogta vészjóslóan, miközben elfordult a kivetítőtől és lassan beleveszett a szürkés homályba.
Az illető a karján három nevet ütött be az egyik karperecébe, ahol az arcképek gyorsan váltogatták egymást – két nő, egy férfi –, majd a bogarak felzümmögtek. Elhajította őket a koszos sötétbe, miközben mélyen beszívta a füstös levegőt és szája elé helyezte maszkját. Ennyi elég is volt a tüdőmérgezésből.
– Menjetek! – suttogta vészjóslóan, miközben elfordult a kivetítőtől és lassan beleveszett a szürkés homályba.
Sziaa!
VálaszTörlésNab csakhogy ideértem!
Végigolvastam a szereplőket, érdekességeket, és igazán hangulatos lett így a blog! Na meg a Föld leírásai is annyira wááh, hogy úgy éreztem ott lebegek a házak felett *-*
No meg Beth, nagyon sokat fejlődtél! A Crimson Womanben még sok szórendi hiba volt, de ezt igazi élvezet volt olvasni, szóval csak így tovább ^^
Egy dolgot észrevettem: hat órai vagy hat órás híradó, nem hat órási.
Ezt nem számítva viszont ütős nyitás! Most megbotránkozhat mindenki de nekem a hulla leírása is nagyon tetszett, kellően hátborzongató és az R átrajzolása omegára... Imádom.
Igyekszem majd a többi fejezetnék is kommentelni- ha nem is azonnal, de úgy mint most, előbb-utóbb felbukkanok, mert iszonyúnagyon kíváncsi vagyok erre a történetre! Rengeteg munkád lehet benne, és ez látszik is.
Hajrá-hajrá <3
Pussz: Babu
Kedves Babu!
TörlésJajj, kedves szavaid sokat jelentenek, a hibát azonnal ki is küszöböltem. Köszönöm, hogy szóltál érte ^^
És örülök, hogy elnyerte tetszésedet, igyekszem minél kerekebb blogot és történetet is összerakni, ami valóban nem kevés vázlatolásba, utánanézésbe került, de élvezem csinálni, végre valami, ami tényleg az én munkám. Crimson WOman régen volt, de a fejlődés nem teljes, inkább a bétáimnak az érdem, akik nagyon figyelmesen átolvassák és segítenek, remélem általuk majd én is végre észre fogom venni a hibáimat, ámbár nagyon igyekszem.
:D Végre még valaki, akinek tetszett az a jelenet.
Köszönöm szépen, hogy olvasóm vagy, és még hogy veszed a fáradtságot a kommentelésért.
Abeth
Szia!
VálaszTörlésNos, nekem nagyon tetszett a kis prológus, hatásos, semmi túlmagyarázás, semmi cifrázás, semmi mellébeszélés. Jó a fogalmazás, izgalmasan indul a történet, szeretem az ilyet. Van egy rejtély, és nagyon kíváncsi vagyok, ki/mi is Omega és miért gyilkolja a Ragnarok tagjait. És hogy kik ezek a Ragnarokok, és mit akarnak. Szóval, engem megfogtál, és várom a folytatást. *.*
Kedves Andro!
TörlésKöszönöm szépen, ezt a hatást igyekeztem hozni, csak mivel ez az első igazán saját ötletem, így kissé izgulok, hogyan tudom átadni az élményt.
Szépen sorjában mindenre fény derül ^^
Kedves Abeth!
VálaszTörlésHát ez a prológus, olyan, de olyan jó volt, hogy még ha lekötöznének és bilincsbe vernének is megdobnálak egy kommenttel, mert ezt nem lehet szó nélkül hagyni, és kész. Már az alapötlet is megvett kilóra, nagyon vártam, hogy mit fogsz kihozni belőle, és ezzel a kezdéssel sikerült felülmúlnod minden várakozásomat! Komolyan nagyon tetszett, már korábban is olvasgattam tőled, de ennyire még egy írásodat sem élveztem. És botrány ide vagy oda, csatlakozom Babuhoz: imádtam a holttest és az egész tetthely leírását, baromi hatásos volt. Ahogy egyébként az egész prológus is - régen voltam már ilyen kíváncsi egy blog folytatására (na ezt nem úgy mondom, mintha olyan nagy dolog lenne felkelteni az én érdeklődésemet, félre ne értsd :D). Majd' meghalok, úgy furdalja az oldalamat a kíváncsiság az Omegát - meg úgy mindent en bloc mindent - illetően.
Megpróbálok majd rendszeresen kommentelni, de ha ez nem is jön össze, azért a történet alakulását követni fogom, mert erről igazán kár lenne lemaradni!
Ölel, Thea
(Amikor konkrétan egymás után háromszor képes vagyok leírni egy kommentben azt, hogy "minden"... Bocsi, Thea megint százfelé figyelt :'D)
TörlésKedves Thea!
TörlésOhhhh *-* Hirtelen szavaim sincsenek. Végül is ezt akartam átadni, és öröm, hogy sikerült jól indítanom, most már csak tartanom kell a szintet :D
Hát igen, az eddigi irományaim azért kissé másak voltak, azok a szórakozásra mentek, ezt viszont nagyon kiakarom építeni...
Köszönöm szépen, hogy kommenteltél, és hogy esélyt adsz írásomnak, igyekezni fogok! ^^
Abeth